FIFO vagy súlyozott átlagár: a készletértékelési módszer kiválasztása

Az év során különböző árakon vásárol készletet, de egyetlen eladási áron értékesíti. Amikor egy ügyfél megvesz egy tételt, el kell döntenie, hogy a különböző beszerzési költségek közül melyiket vonja le az árbevételéből a nyereség kiszámításához. Ez a választás az értékelési módszerek között megváltoztatja a pénzügyi kimutatásait anélkül, hogy a fizikai készletén bármi változna.

A példa felállítása: két beszerzés és egy eladás

Nézzünk egy egyszerű példát, hogy pontosan lássuk, hogyan változtatja meg a számait a választott értékelési módszer. Tegyük fel, hogy asztali lámpákat árul. Az év elején kétszer vásárol a nagykereskedelmi szállítójától.

• Január 10-én 100 lámpát vesz darabonként $10-ért. Az első tétel teljes költsége $1,000.
• Március 15-én emelkednek a szállítói árak. Újabb 100 lámpát vesz darabonként $15-ért. A második tétel teljes költsége $1,500.

Most 200 lámpa áll a raktárában. A fizikai készletbe fektetett teljes összeg $2,500.

Áprilisban 120 lámpát ad el egy vállalati ügyfélnek darabonként $25-ért. Kiállít egy szokásos, $3,000-ról szóló adószámlát.

A teljes árbevétele $3,000. Az ügylet nyereségének kiszámításához le kell vonnia ennek a 120 lámpának a költségét. De melyik költséget használja: a januári $10-t vagy a márciusi $15-t? Pontosan itt lépnek be a készletértékelési módszerek.

A nyereség kiszámítása FIFO-módszerrel

A FIFO (first in, first out, vagyis először be, először ki) módszer azt feltételezi, hogy a készletbe elsőként bekerült tételeket adja el elsőként. Ez a megközelítés a legtöbb vállalkozásnál az áruk fizikai mozgását követi, különösen a romlandó vagy gyorsan elavuló termékeket értékesítőknél.

E módszer szerint a 120 lámpás rendelést úgy teljesítjük, hogy először teljesen kiürítjük a legrégebbi tételt, a maradékot pedig az újabb tételből vesszük.

• 100 lámpa a januári tételből származik, darabonként $10-ért. Ez $1,000.
• A fennmaradó 20 lámpa a márciusi tételből származik, darabonként $15-ért. Ez $300.

Ezeket összeadva az eladott áruk beszerzési értéke $1,300.

A bruttó árrés kiszámításához ezt a $1,300-os költséget levonja a $3,000-os árbevételből. E módszer szerint a nyeresége $1,700.

A raktárban 80 lámpa marad. Mivel mind a márciusi tételből származnak, a mérlegben szereplő fennmaradó készletérték $1,200 (80 lámpa szorozva $15-tel).

A nyereség kiszámítása súlyozott átlagárral

A súlyozott átlagáras módszer teljesen figyelmen kívül hagyja a konkrét tételeket. Ehelyett az eladás előtt az összes rendelkezésre álló egység költségét egyetlen átlagárba vonja össze.

Az átlag kiszámításához az eladható áruk teljes költségét elosztja a rendelkezésre álló egységek teljes számával.

• Az összes lámpa teljes költsége: $2,500.
• A lámpák teljes száma: 200.
• Lámpánkénti átlagköltség: $2,500 osztva 200-zal egyenlő $12.50.

Amikor eladja a 120 lámpát, ezt a mennyiséget megszorozza a $12.50-es átlagköltséggel. Az eladott áruk beszerzési értéke $1,500.

Ha ezt a $1,500-os költséget levonja a $3,000-os árbevételből, $1,500 nyereség marad.

A raktárban továbbra is 80 lámpa van. Darabonként $12.50-es átlagköltségen értékelve a mérlegben szereplő fennmaradó készletérték $1,000.

Miért nem hibás egyik számítás sem

Ha az eredményeket egymás mellé teszi, jelentős különbség látszik.

Mutató	FIFO	Súlyozott átlagár	Különbség
Árbevétel	$3,000	$3,000	$0
Eladott áruk beszerzési értéke	$1,300	$1,500	$200
Bruttó nyereség	$1,700	$1,500	$200
Fennmaradó készletérték	$1,200	$1,000	$200

Felmerülhet, melyik számsor a helyes. Az igazság az, hogy mindkettő teljesen érvényes számviteli megközelítés. Egyszerűen ugyanannak a fizikai valóságnak két különböző nézőpontját mutatják.

Emelkedő szállítói árak mellett a FIFO-megközelítés a legrégebbi és legolcsóbb költségeket állítja szembe a jelenlegi árbevétellel. Ez alacsonyabb eladott áruk beszerzési értékét és magasabb kimutatott nyereséget eredményez. A fennmaradó készletet is a legfrissebb, magasabb árakon értékeli. Ez a mérlegben szorosan követi a jelenlegi piaci pótlási költségeket.

A súlyozott átlagáras megközelítés kisimítja az ár-ingadozásokat. A hirtelen szállítói áremelések sokkját azzal tompítja, hogy a megnövekedett költségeket a teljes meglévő készletre szétteríti. Ez magasabb eladott áruk beszerzési értékét és alacsonyabb kimutatott nyereséget eredményez.

A legfontosabb, hogy egyik módszer sem változtat a vállalkozásán átfolyó pénz összegén. A $3,000 árbevétel ugyanannyi marad, és a szállítónak kifizetett $2,500 is ugyanannyi. A cash flow-kimutatásában semmilyen különbséget nem fog látni. A különbség kizárólag abban rejlik, hogyan és mikor számolja el ezeket a költségeket az eredménykimutatásaiban.

A módszer igazítása a vállalkozás típusához

Mivel mindkét módszer érvényes, a helyes választás vállalkozása és fizikai árui jellegétől függ.

A FIFO-megközelítés általában azoknak a vállalkozásoknak való, amelyeknél az áruk szavatossági ideje korlátozott, vagy gyorsan elavulnak.

• A szupermarketeknek és élelmiszerboltoknak a régebbi élelmiszereket kell előbb eladniuk, mielőtt megromlanak.
• A divatkereskedőknek a régebbi szezonális ruhákat kell kiárusítaniuk, mielőtt a trendek megváltoznak.
• Az elektronikai boltok a régebbi modelleket akarják eladni, mielőtt az új változatok elavulttá teszik őket.

Ezeknél a vállalkozásoknál ez a számviteli módszer tökéletesen tükrözi a raktári működés fizikai valóságát.

A súlyozott átlagáras módszer jobban illik azokhoz a vállalkozásokhoz, amelyek nagy mennyiségű, egymással összekeveredő azonos tételt értékesítenek. Ilyen környezetben lehetetlen vagy szükségtelen a konkrét tételeket követni.

• Vasáruboltok, amelyek ömlesztett szöget vagy csavart árulnak tárolóból.
• Benzinkutak, amelyek egyetlen föld alatti tartályból adják az üzemanyagot.
• Gyártók, amelyek nagy tételben vásárolnak nyersanyagot, például faanyagot, gyantát vagy fémcsövet.

Ha fizikai készlete természetes módon összekeveredik, és minden egység azonos a következővel, a költségek átlagolása nagyon pontosan tükrözi vállalkozása működését.

A módszer év közbeni váltásának veszélye

Ha kiválasztott egy értékelési módszert, ragaszkodnia kell hozzá. A következetesség sokkal többet számít, mint maga a kezdeti választás.

Ha üzleti év közben váltja az értékelési módszert, teljesen torzítja a pénzügyi összehasonlításait. Képzeljen el egy eredménykimutatást, amelyben a januári és februári nyereséget FIFO-val, a márciusi és áprilisi nyereséget pedig súlyozott átlagárral számolták.

Ha áprilisban csökken a nyeresége, nem fogja tudni, miért. Az értékesítési csapata adott túl sok kedvezményt? A szállítója emelte az árakat? Vagy a számviteli váltás egyszerűen több költséget tolt arra a hónapra? Elveszíti a képességét, hogy pontosan elemezze vállalkozása teljesítményét.

Az adóhatóságok is megkövetelik a következetességet. Általában nem váltogathatja oda-vissza a módszereket, hogy manipulálja a kimutatott nyereségét és csökkentse az adóját. Ha úgy dönt, hogy egy váltás valóban szükséges, általában meg kell várnia egy új üzleti év kezdetét, és onnantól következetesen kell alkalmaznia az új módszert. Ilyen váltás előtt konzultáljon a helyi adóhatóságával vagy egy képesített könyvelővel.

Mi a következő lépés

A készlet értékelésének módja alapvető döntés vállalkozása számára. Sétáljon végig a raktárán, és nézze meg, hogyan mozognak fizikailag az árui. Ha folyamatosan a régebbi készletet tolja a polcok elejére, valószínűleg a FIFO a legjobb választás. Ha az új készletet a régivel együtt önti a tárolókba, a súlyozott átlagár észszerűbb.

Ha döntött, állítsa be könyvelő szoftverét, hogy elvégezze Ön helyett a számolást. A Paper & Pen beépített készletkezelése automatikusan frissíti a készletértékeket, ahogy rögzíti a beszerzéseket és az eladásokat. Beállíthatja a tételeit, kiválaszthatja a kívánt értékelési módszert, és hagyhatja, hogy a rendszer a háttérben kövesse a költségeit. Hozzon létre ingyenes fiókot még ma, hogy rendszerezze készletét, és átlátható pénzügyi kimutatásokat készítsen.